Who the fXXk is Mongeri?

Most ilyen hangulata van az ittlétnek, mint ennek a zenének. Milyen is az a hangulat? Kicsit idegen, tőlünk különböző, de mégis hozzászokik és megszereti a fül azonnal. Megszereti a nyugodtságát, az életvidámságát, a feszes lüktetését, a dinamizmusát. Nem lehet minden szavát érteni, de nem is kell mindent megérteni, csak élvezni.

Ez a zene szólt a lakásomban vasárnap (vagy inkább hétfő) hajnali egy és három közt.
A kép a következő: a szobánk közepén egy kis asztal, rajta egy vízipipa, nagy halom szotyi, körülötte három török, egy lengyel, egy brazil és egy magyar fiatal. A törökök közül volt aki járt Magyarországon, nagyon élvezte, vissza akar menni. A másik török járt Brazíliában, nagyon élvezte, beszél spanyolul, a nyáron oda készül. A lengyel lány itt él már egy éve Törökországban, ő segített a magyar fiúnak lakást keresni aki öt éve törökül tanul és szereti a törököket. A brazil fiú meg ugyan csak ittvan, mezítláb ül a földön, állandóan vigyorog, és arról beszél, hogy az országában többen laknak nyomornegyedben, vagyis favelában, mint Magyarországon összesen, de mégis vigyorogni kell és hallgatni a fent említett zenét és vízipipázni itt Törökországban.

Nos, ezt tettük. De hogy is jutottunk el idáig? Nos, kezdem csütörtök este....

Amikor is olyan fáradt voltam, hogy visszautasítottam egy buli meghívást. Először.

.... Mivelhogy nekem előadást kell tartanom hétfőn Giulio Mongeri nevű építészről, akiről a tanár szerint sincs semmilyen forrás. Nos, ekkor azt tettem, mint amit a vizsgázó, aki miután Petőfit húzta, azt felelte, hogy Petőfi nagy költő volt, de Arany még nagyobb ....satöbbi. Szóval azt választottam, hogy bemutatom az európai építészeti példákat, amit a Mongeri nevű olasz származású török építész alkalmazott épületében. Szóval itt kezdődik a történet, ami keretezte a hétvégémet. És amire a cím is utal.....a történet folytatódik.....a dőlt betűs részekkel

Miután meguntam a fent említett építész művei utáni hajszát, mondtam Kasiának, a szobatársamnak, hogy bár bulizni ma nem mentem el ...shame.... de vízipipázhatunk egyet. Erre ő meghívta az egyik török barátját.

Aki belépett az ajtón, majd közönte ékes palóc tájszólással, hogy Örülök, hogy találkoztunk, a nevem Fatih....satöbbi. Kiderült, hogy fél évig volt ERASMUSon Gödöllőn a Szent István Egyetemen. Gépészmérnöknek tanul, imádja Magyarországot, kedvenc helye a ZP, a magyarok nagyon vendégszeretőek, a magyar lányoknak azt kell mondani, hogy gönörű vagi, többször aludt el a vonaton és utazott tovább Egerig, vagy Füzesabonyig [az ő kiejtése alapján Füzesaboni]:D Egyszóval rokon lelkek vagyunk.:D:D

No, ezután elindultam másnap Isztambulba Tugbával, mivelhogy
az egyik tanár szerint a suliban az isztambuli Yildiz Műszaki Egyetem könyvtárában van könyv Giulio Mongeriről! Nosza, úgysem voltam még isztambuli könyvtárban!
Az építész kar kb olyan mint a BME, csak egy nagy folyosó van. És az étterem hatszor akkora mint maga a kar:D És sok teát isznak. Mondjuk ez a BME-n is így van! Az építészkar előtt pálmafák nőnek, körülöttük kutyák szaladgálnak és van egy tó aranyhalakkal, meg egy full pizzéria.
A könyvtárában aztán találtunk egy tíz éves doktori disszertációt Mongeriről. Elvittük lefénymásolni.
Én, aki hozzá vagyok szokva a Black Sheep fénymásolószalon tököléséhez, gondoltam, hogy ez lehetetlen. Nem hazudok, a teljes könyvet két perc alatt lemásolta az ürge a szalonban. Félelmetes volt, úgy lapozott mint egy gép. És képes volt ezért elkérni százötven forintnyi lírát:D Nem semmi:D:D
Ezután a szomszédos Iszlám könyvtárba mentünk, ahol egy fejkendős nő fogadott minket, majd felvette az adatainkat:D Az enyémnél megszenvedtük! Majd kaptunk nyakbalófaszt [így nevezzük a nyakba akasztható belépőkártyát], és ingyen lefénymásolták, amit találtunk! Raktam képeket a facebookra, nézzétek meg, elég jól néz ki a könyvtár!

Ezután ettünk balikekmek-et a Boszporusz partján, ami kenyér közé rakott grillezett hal sok hagymával és salátával. Majd vettem egy zsetont a hajóra, mivelhogy itt zsetonnal működik a rendszeres kompjárat, akárcsak a dodzsem (a beszállás is olyan).
Bár a barátok invitáltak, hogy maradjak ott Isztambulban estére, mivelhogy másnap Fenerbahce meccsre megyünk, én hazamentem Izmitbe, merthogy


be kell fejeznem hétfőre az előadást Mongeriről, ami abból áll, hogy le kell fordítanom egy török nyelvű doktori disszertációt. Erre azt mondaná a török, hogy off...yaa.

Szóval hazamentem. A vonaton mindig állni kell. Mivelhogy mindig van egy kisgyerekes anyuka, vagy egy öregasszony a közelben. Szerintem van rajtam egy detektor, ami jelez nekik, hogy én úgyis átadom a helyem. Mondjuk a törökök is átadják. Ők is rendesek!
A vonatúton aztán ismét volt szórakozás. Felszállt egy nő egy kisbabával, akivel aztán az egész vagon elkezdett játszani. A szimitárus viszont nem jött, így hazáig éheztem:D

Otthon aztán nekiálltam a prezentációnak. De reménytelennek éreztem. Lakótársam, Kasia bulizni hívott a spanyol ERASMUSOSokhoz. AKiket még senki nem látott, csak spanish people fedőnéven futottak. Négyen vannak, és még nem voltak a suliban.:D Visszautasítottam, mivelhogy itt a Mongeri, basszameg.
Kasia elment, én továbbra is küzdöttem a fordítással, majd kis idő múlva jött az SMS, hogy azonnal emeljem föl magam és menjek bulizni mert mindenki itt van. Tolga volt az, a török haverom.

Ekkor jött az ötlet.

Ugyebár Tolga török, tehát tud törökül, tehát le tudja nekem fordítani az előadást vasárnap este, így hétfőre kész lesz!

Szóval fél óra múlva a spanyolokkal lambadáztunk.

Másnap ismét irány Isztambul. Ekkor szombat volt. Fenerbahce meccs.
Kaptunk ajándék pólót is, amit gyorsan felvettem, a barátaim nem, mivel ők amúgy Besiktas szurkolók, csak eljöttek, mert kíváncsiak voltak. A Fenerbahce színe sárga, így fél óra múlva az egész stadion sárga színben rikított. Együtt ordítottunk, a sálakat egy lüktetésre toltuk előre-hátra.
Jah, amúgy röplabda meccs volt. De mivel a Fener játszott, eljöttek a fociszurkolók is! Dobokkal, ugrálással, iszonyú hangzavarral.
Hozzá kell tenni, hogy mikor az ellenfélnél volt a passz, akkor a stadion hivatalosan is szirénázni kezdett mindig. Amikor a hazainál, akkor meg éljenzésre buzdított a bemondó. Ez van, itt nincs mese!

Másnap reggel meg az Istanbul Folklor Dernegibe mentem, ahol szinte hazavártak. Tea, süti, beálltam táncolni. Ezután egy sorba felsorakozott a csoport, és mondták, hogy húsz percig tanítsak magyar táncot!!!
Ejha, mi lehetne más, e-cse-di! Húsz perc után úgy ki voltak fáradva, hogy beiktattak egy másfél órás teaszünetet! Pedig csak csárdásoztunk, meg kicsit csapkorásztunk, merthogy mondták, hogy ők olyat akarnak tanulni. De jövő vasárnap várnak vissza, és hozzak magammal filmet:D Ennyi:D Isztambulban Nagyecsedi táncokat táncolt Tuncay Hodzsám és a csoportja!

Naszóval ismét úton haza, merthogy ott vár engem a lefordítatlan Mongeri. Hívom Tolgát, merre van, merthogy kéne segíteni, erre ő mondja, hogy menjek enni egy dönert, mert épp barátjával, Ramazannal kajáznak. Ezután jönnek segíteni. De előtte még megnézünk egy meccset nálam.
Meccs, törökök, szotyi, ugrálás a konyhában, mert Törökország nyert az azeriekkel szemben.

Érdekes, hogy a törökök értik az azeri nyelvet, de nagyon viccesnek találják. Pont, mint ahogy én beszélek, mondták!:D Ez elismerés, tehát tudok azeriül. Wáó!

Na mostmár neki kell állni a fordításnak, merthogy este van, holnap 9-kor meg az előadásom lesz. Tolga közli velem, hogy ő is alig érti, amit írnak róla. Mindegy, két diát kiszenvedtünk magunkból.

Hogy ezt megünnepeljük, meghívtuk a barátokat hozzánk. A harmadik szobatárs ugyan mit sem tud róla, nembaj. Hajnali kettőkor ő is hazajött, nembaj! A Mongeriről szóló előadásom diái közül csak 2 szól Mongeriről, a többi európai reneszánsz és art noveau példák. Nembaj. Hogy miért nem baj? Mert

egy szoba közepén lévő vízipipa és szotyihalom körül ülünk. A hétvégén voltam török könyvtárban, ettem a Boszporusz partján halat, szurkoltam együtt több ezer sárga pólós Fenerbahce fannal, magyar táncot tanítottam húsz töröknek, akik családtagnak tekintenek, és pólót is adtak, a vonaton együtt gügyögytem egy kisgyereknek húsz másik törökkel együtt, miközben a szimitárusra vártunk, a szomszéd szobából hívnak el bulizni a szomszéd lakásba, és most egy brazil, egy lengyel, három török társaságában (jah és volt még egy spanyol is) hallgatjuk a következő számot, miközben a brazil favelákról beszélgetünk.
http://www.youtube.com/watch?v=vF1Ad3hrdzY
(Nem engedi beágyazni, kattintsatok a linkre)

Odakint a müezzin szól.




Utóirat: Másnap reggel kilenckor előadást tartottam Giulio Mongeriről a Köztársaság Kori Török Építészet órán! A tanárnőnek nagyon tetszett a z előadás, és még sosem hallott róla, hogy bárki is összehasonlította volta az isztambuli Szent Antal templomot a Firenzei Santa Maria delle Fiorével, és ez különösen dicséretes!
Ennyi.
A barátaim is megjelentek az órán, mert kíváncsiak voltak az előadásomra. Szurkolótábor az egyetemen, Fenerbahcés pólóban. Két török barátom felkelt ezért reggel kilenckor. Pedig ők sokáig szeretnek ám aludni!