Elárulom, hol jártam ma: Polonezköyben.
Érdekes szó: Polonez, mint lengyel, köy mint falu (törökül).
Polonezköy Isztambul egy városrésze, Beykoztól nem messze, az ázsiai oldalon, északon. Beykozban voltunk 6 éve a Forrással gyerekfesztiválon. Most Polonezköyben Csersznye fesztivál volt.
Úgy képzeljétek el, hogy hegyek és dombok közt, fenyőerdőben, egy mini Zakopane. Lengyel emigránsok alapították, most is minden félig lengyelül van kiírva. Lengyel arcú nénik árulták a böreket, meg a kebabot. Lengyelül is beszéltek.
Későn értünk oda, öten barátok. Én és négy török barát. Sátorozni akartunk, de mindenki mondta, hogy nincs kemping. Nosza, mit tegyünk?
Ekkor megcsörrent a telefonom, Adrian hívott, a lengyel lakótársam, Kasia egyik barátja, akivel Grúziában is együtt utaztunk (ígérem, mesélek arról is, rengeteg dolog történt, de nagyon nehéz nekifogni). Szóval Adrian hív, hogy épp a templomnál van, merthogy Polonezköyben templom, pap is van, a dzsámitól nem messze.
Erre mondom neki: mi meg sátorozóhelyet keresünk.
Adrian: ne keressünk, beszél a pappal, sátorozhatunk a templomkertben.
Így is lett. A muszlim haverok dobtak egy hátast, mikor este, a templom mellett felállított sátrunk előtt piknikeztünk. Volt nálam rejtett szalámi szigorúan sertéshúsból, ezt Adriannal jókedváen el is fogyasztottuk. A többieknek maradt a Polonez márkájú macar salam, vagyis madzsar szálám, ami persze csak a nevében magyar, amúgy meg marhapárizsi.
A közelben esküvő volt, oda is ellátogattunk.
Másnap reggel összepakoltuk a cuccunkat a templomkertben, és nekivágtunk a falunak.
Árusok, rengeteg kaja, méz. Az egyik pultnál ebrut készítettem.
Az tradícionális török festmény.
Úgy készül, hogy egy tál vízre festéket kell csepegtetni, majd a víz felszínén úszó festékbe mintát karcolni. Ezután papírt fektetünk a víz felszínére, amin aztán a vízről lehúzva megmarad a festmény.
Ezután néptáncműsor volt, tánctanítással:D
És a következő dal, ami a kedvencem: váljék egészségetekre!
Aláhúzom: mindez Isztambulban....ha valaki ennél furcsábbat kitalál, annak barszczy czerwone a jutalma!