Nos, a mai nap feljebb léptem a török férfitársadalom ranglétráján, egy újabb lépcsőfokkal. Ugyanis korábban már játszottam tavlát (backgammon vagy ostábla) teázás közben, elmentem henteshez húst vásárolni, átadtam a helyemet a vonaton öregasszonyoknak, kisgyerekes anyáknak, ezek mind-mind a helyi férfiélet meghatározó sarokpontjai.
De ma elmentem borbélyhoz is.
Nos, a borbély itt a hely. A gyógyszertár után a legtöbb üzlet borbély, ami nem kis szó, lévén gyógyszertárból rengeteg van. A borbélynak hatalmas az ablaka, benne nagy bajuszú, felül kopasz török emberek ülnek, és a borbély különböző dolgokat művel a fején, miközben társai körülötte teáznak.
Mikor Magyarországon tolmácskodtam külföldi török együtteseknek, kétnaponta kellet elmagyarázni, hogy itt a fodrászok nem borotválnak. Úgyhogy vegyél magadnak gilette pengét! Mire csalódott fejcsóválás vagy értetlen bámulás volt a válasz.
Nos itt a borbély mindent csinál, de tényleg! És én ma bemerészkedtem egybe, lévén már elég hosszú volt a hajam.
Úgy hívják, hogy Hakan, épp az ajtóban teázott az egész üzlet, mikor mentem. Csak rájuk kellett pillantani, rögtön fel is ugrottak. Az egyikük betessékelt, a másikuk felém fordította a széket, a harmadik tolta a fodrászapparátot, a negyedik levett egy száradó lepedőt, körém kanyarította. Az ötödik teázott tovább.
Miután helyet foglaltam a hatalmas fotelben, jött a kérdés, hoyg milyen frizurát szeretnék. Mondom, rövidet.
Nah, ekkor kezdődtek a bajok. Hogy hát csak úgy nem lehet ám hajat vágni, nosza, kezembe adott egy újságot tele különböző frizurákkal.
Nos, én kiválasztottam a legegyszerűbbet, a rövid hajat.
Kicsit még lapozgatta nekem a borbély, hogy hát nézzem csak meg, meg ilyen is van, de nem igazán akartam másféle hajat, mivel az itteni frizuradivat úgy néz ki kb, mintha haj alakú sapkát húztak volna magukra. Amúgy menő...
Szóval, megkezdődött a vágás. Először is egy papírcsíkot kanyarítottak a nyakamra, majd leborítottak egy lepedővel. A szék magasságát precízen beszabályozták, és jöhetett a művészet. A mester zakatolt körülöttem az ollóval, míg egy tizenöt forma inas néha söprögetett rólam hajat, néha nézte, hogy vág a mester, néha megfogta az ollót, mikor a főnök vizet spriccelt a fejemre. Mérnöki pontossággal körbevágta a fejem, a pajeszomat majdnem tolómérővel centizte ki. Minden részén háromszor ment át a fejemen, közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól.
Nos, harminc perces pattanásig feszült koncentrálás után befejezte a dolgot, a hajam rövid lett. Persze nem egyszerűen rövid, hanem így-meg úgy...a fejemet többször, több szögből bemérve, inassal együtt, ötféle fésűt váltva, mesterien rövid.
(Mondjuk Antu Mama mindezt inasok nélkül is megteszi...)
Mikor már készültem felállni, mondta a főnök, hogy hogyisne! Most kezdődik a lényeg.
Meghúzott egy kart, így az előttem fekvő mosdókagyló felém mozdult. Az inas rámkanyarított két törülközőt, majd előre kellett buknom, és jött a hajmosás különböző elixírekkel. Mikor ez is megtörtént, kezdődött a szárítás, miközben henger alakú fésűvel belőtte a két centi hosszú hajam. Ami abból állt, hogy a fejemet kaparta iszonyúan. Majd elém rakta a zseléválasztékot. Az egyik száraz, a másik ilyen, meg olyan, mondtam, hogy mindegy. Választott egyet.
Majd zselézés után.....jött az inas egy botra szúrt égő vattapamaccsal.
Jézusmária!
Kiderült, hogy nem megbillogozni akarnak, hanem csak az arcomat és a fülemet égette le. Majd valami sprayvel befújt, megpördítette az ajtó felé a széket, és sűrű görüsmeküzerével kikísért, miután húsz lírától megszabadultam. 2800 Ft, hajvágással, teával, sztorikkal és artistaprodukcióval.
Nos, jártam borbélynál, kezdek török férfivá válni. Jövő héten bevonulok a seregbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése