Gergő, George, Görge, Görgel, Güngör, Gürkan

Ezek azok a nevek, amelyeken az elmúlt egy hónap során engem hívtak. Ezek közül az első elég ritkán fordult elő, inkább áhtrafelé kell keresni a gyakoribbat.
Érdekes, hogy a Görge név, amelyet még három éve kaptam a Summerfesten a török ciprusi csoportvezetőtől, a Görgel név (szóösszetétel) ered, ami a gyere, nézd (lásd)! Ez mondjuk illik rám, a cigköfte árus is ezt szokta használni, én meg ugyebár mindenhova megyek és látok. A Güngör ritka név, és napranézőt jelent, mondjuk ez is tetszik. A Gürkan pedig egy jó barátom volt, aki lenyúlta a Hungarys melegítőfelsőmet a Summerfesten, majd kijelentette, hogy minket ugyanúgy hívnak.
Úgyhogy legtöbbször ezt használom, ha beletörik a bicskájuk az első bemutatkozásnál. (Érdekesség, hogy a lengyeleknek sem nagyon megy a Gergő név, ők a nekem kimondhatatlan Grzeso-t preferálják.)

Nekem sincs könnyebb dolgom, sőt! Az utóbbi időszakban a hatvanmillió lakosú országból körülbelül ötvenmillió mutatkozott be nekem. És mindenkit máshogy hívnak! Általában számunkra szokatlan, jelentéssel bíró török szavak az itteni nevek, mint tenger, lélekvíz, eső, parancsoló, satöbbi. Van néhány Juszuf, Murat, Atilla, Ibrahim is, de elenyésző. Szóval mindenkinek el szoktam felejteni a nevét rögtön.
Van úgy hogy kapok egy sms-t, hogy itt és ott sörözünk/teázunk és fogalmam sincs kitől jött, majd mikor odaérek, és meglátom, ki az!

Amilyen változatos a névor, olyan egyforma az arcberendezés. Ugyanis az első egy hónap során szerintem sikerült találkozni az összes lehetséges török arcú emberrel, mivel egyre inkább ismétlődnek a vonások. Mondjuk azért jobb a helyzet, mint a Távol-keleten, ahol van egy női meg egy férfi arc, és ebből van sok. Itt van mondjuk tizenöt férfi és húsz női arc (a második csoportban azért nagyobb a szórás a különböző hajviseletek miatt). Úgyhogy egyre többször fordul elő, hogy vagy nem ismerek meg valakit aki jajhogyvagymiújság jóbarát, vagy valakire azt hiszem, hogy már ismerem, oszt mégsem!

Amúgy mostmár elmondhatom, hogy nem csak törököket ismerek, hanem az IAESEC segítségével a legkülönbözőbb nációkat.
Tegnap pl brazilokkal együtt ittunk brazil italt (amihet úgy szereztünk jegyet, hoyg az amúgy 25 fokban mégiscsak maradt egy kis hó az egyik kertben, oda másztunk be. Ahol aztán mit ad Isten, nyulak jöttek elő, és bámulták, hogy miért pakol nejlonszatyorba jeget egy fehér és egy kreol ember). Nos azért pakolt jeget, mert az egyik brazil italból jég, citrom és cukor összekeverésével együtt brazil koktél készíthető. Amit aztán brazil zene (meg két litván és egy ukrán, meg egy török barát) társaságában iszogattunk. Előre bocsátom, hoyg nem akartam menni mert iszonyú fáradt vagyok, de valahogy mégiscsak ot találtam magam náluk, megérte! Beszélgettünk aztán a brazil politikáról (szeretik az osrszágukat, és büszkék) meg minden egyébről, ami a nyelvünkre jött. Az egyik brazil srác kérte, hoyg küldjek neki postán pálinkát, ő meg cserébe küld saját italt......lehet postán ilyesmit küldeni??

[Jelentem: hivatalosan is ittaztórkodhatok! Végre megkaptam a helyi személyi igazolványomat!! Kellett érte fizetnem száznegyvenöt lírát. Uyge korábban már fizettem hatvan eurót a vízumért. Elég dárga dolog itt tartózkodni. Már komolyan azt vártam, mikor szerelnek egy parkolóórát a hátamra, amibe percenként be kell dobnom öt kurust -török váltópénz = garas-. Jah, és érdekes, bár csak véletlen, amikor hazafelé jöttem az új személyimmel, jött egy sms a magyar telefonomra, hogy Üdvözöljük Törökosrszágban! Köszi!]

Szóval, mint friss török ittartózkodó, elmentem török tanfolyamra a nyelviskolába, amit meséltem, hogy hívtak tanítani angolt. A tanításból nem lesz semmi, mert mikor bementem bemutatkozni, egy csoportnyi megszeppent kisgyerek ült előttem, akik semmit nem tudnak angolul. Kicsit beszélgettem velük törökül, aztán kimentem.
A török órán egy szlovák lánnyal vagyok együtt. Igazából ő fizeti az órát, én meg csak ott vagyok:D
A lány Banska Bisztricából jött, és csodálkozott, hoyg tudom, hol van Banska Bistrica, mert ebben az országban senki nem tudta még. Nem akartam, mondani neki, hogy ennek nagyon egyszerű oka van. Inkább csak annyit mondtam ,hogy olvastam Mikszáth Kálmán : Beszterce ostromát. Ő nem hallott még róla. Mindegy.
Az óra után (aminek a témája: Mi a neved, hogy vagy, szóval Tanárnőnek mondom, hogy a Hitit első könyvének a negyedik leckéje, szóval élveztem!!) elmentünk sörözni a szlovák lány, a török tanárnő, aki most tanít először és huszonöt éves, meg én. Erre jöttek a török barátok, akikkel hamar megismerkedtem, egyikük volt Magyarországon, evett gulyást, szépek a magyar lányok, néptáncos ő is, Attila, meg a Hunok. És kommunisták voltak. Mi meg meséltünk nekik a szlovák lánnyal, hogy mi mit tudunk a kommunizmusról, szal ismét politika jött.
Egy idő után a lányok hazamentek, a fiúk meg meghívtak cigköftét enni.
(Jaj, Judit Hodzsám, tényleg van benne hús, igaza volt, nyers húsból készült. Mindegy. A kokorec után bármi jöhet. A tekerlek szó jelentését viszont nem teszteltem le:)
Útközben, kivel nem, összefutottam az egyik egyiptomi sráccal. Meglepődtek a törökök, hoyg mindenkit ismerek itt, úgyhoyg meghívták őt is köftézni, közben meg politizáltak Mubarakról. Mivel ő nem kérte a kajáját, ezért én két köftét is ettem.
Amúgy elmagyarázták nekem, hogy van a német fizetési mód, amikor mindenki a sajátját, meg van a török, ahol egy valaki az összesét. Mondtam nekik, hogy én a törököt jobban szeretem. (+6 barát, akiknek már sajnos nem tudom a nevét, de meghívtak jövő szerdán bulizni). /Tudjátok még követni?/

A meghívásról jut eszembe, a család, akinek műemlékfelmérésből rajzoljuk a házát, meghívta a szüleimet vacsorázni, majd ha itt járnak. Jah, és van közös képem a kis Juszufról, aki végig rajtam lógott megint:D

AMúgy iszonyú közvetlen itt mindenki. Tervezési tárgyból már nem a suliban tanulunk, hanem a Murat Hodzsa irodájában, ami egy magas ház tetején van és eléggé menő. Tea, kaja, óra, iroda....ma pl az óra kezdése után negyven percel indultunk el hozzá, és talákoztunk is vele az iskola melletti étteremben a haverjaival kajált. Tök természetes.
Aztán két óra közt kiültünk a suli előtti padra az egyik kolegával, majd rögtön odasereglett hatszáz barát, egymás terveit mutogatták egymásnak, mindenki kritizálta a másikat, magy épp dícsérte, és ezt mindenki jó néven vette, sőt örült. Pl odajött egy régebben végzett diák aki épp erre járt, és fél órán keresztül elemezte az egyik lány tervét és tanította őt fogásokra, aminek az említett lány nagyon örült. Szóval így megy itt a tanulás.

Apropó, tanulás. Tegnap elmentem ney oktatásra, ami olyan, mint a magyar hosszúfurulya, a kaval, csak mindkét végén ugyanolyan lyuk van, és a peremét kell fújni. A világ legnehezebb hangszere, én egy óra alatt nem tudtam vele hangot csikarni. Úgyhogy jól elszórakoztattam a tanárt, meg a többieket, teáztunk, aztán hazamentem. Pedig jó lett volna..


Mindegy, ney oktatás helyett inkább megkóstoltam ma a török kávét. Az egyik szünetben mentünk el a többiekkel. Majd utána lefordítottuk a csészét, megvártuk, míg kihűl a csésze, és a pohár alján maradt zacc rajzolatából jósoltak:D

Nekem a sok út és a szerence jött ki.

Ez eddig bejött!