Şöndör, Yuszuf, Ben Edek...

Immár végérvényesen, megállíthatatlanul és visszavonhatatlanul rázuhant a tavasz Izmitre! Hurrá!

Ezt három dolog idézhette elő:
vagy a szokásos, ósdi és elavult vélekedés, miszerint a telet általában a tavasz szokta követni,

vagy

a címben említett valamelyik személy az illetékes

(zárójel: a mai maratoni iskolai nap után jöttem rá, hogy Hofi törökül beszélt, mert ma kb az összes tanár hasonló értelmeseket mondott reggel kilenctől ötig...azért el lehet benne fáradni:

)

vagy

a sokkal inkább hihető magyarázat: zsákban hozták nekünk a meleget a brazilok.

Ugyanis csütörtök este, mikor hivatalosan is elstartolt a tavasz, kb 15 brazil IAESEC-ösztöndíjas diákkal találkoztunk az egyik bevásárlóközpontban. Épp itt jártak.

Miután hazatértem, úgy hajnali kettőkor írt a haverom, hogy reggel 8 kor indulás van a Fekete tenger partjára!

Nosza! Mikor menjen az ember a fekete tenger partjára, ha nem rögtön!

Tehát másnap (vagyis aznap) felkerekedtünk, és egy csomó külföldivel megpakolt busszal elindultunk Kefkenbe. A sofőr némi extra pénzért vállalta, hogy egész nap furikázni fog bennünket. 500 ft per főért. Másfél BKV jegy.

Így hosszas robogás, után (miközben elvontattunk a busszal egy lerobbant kocsit is!!) megérkeztünk egy iszonyú magas sziklákkal övezett gyönyörű tengerpartra. A tengerbe hosszan benyúló sziklákon keskeny perem volt, úgy döntöttünk, hogy azon kapaszkodva bemegyünk a barlangokba is. Ott voltunk, ahol a madár sem jár. A csoport a következőkből állott: két orosz lány, két litván barátom, meg a török barátom, egy ukrán, egy brazil és két egyiptomi srác (most jöttek Kairóból!) és egy szlovák lány Besztercebányáról. Ja és jött velünk a buszsofőr is.

Miután végigküzdöttük magunkat a keskeny sziklaperemen a morajló tenger mellett, bejutottunk a barlangba, ami egy keskeny kanyonba vezetett. Elég jól nézett ki. A sárgától kezdve a zöldön át egész a kékig mindenféle szín volt rajta. Csak a kövek voltak kicsit csúszósak, én és az egyik orosz lány bele is csúsztunk térdig a tengerbe, de nem történt semmi baj.

Visszafelé viszont beterítette a peremünket a dagály:D Úgyhogy így evickéltünk vissza a buszra, amit jól összedzsuváztunk, de mivel a főkolompos a sofőr volt, senkit nem érdekelt a dolog.

Ezután még pár sziklát meglátogattunk, és kijelentettük, hogy a legjobb túrázó csapat a miénk. Aki nem hiszi, járjon utána a Facebookon!

Jah, még annyit az utazásról., hogy Kefken határáig menetrendszerinti távolsági buszal mentünk. Helyjegy volt, kaja, és két "stewardess" a Dunaújváros-Budapest Népliget járaton. Nesze neked Alba Volán!

Vasárnap Izmitben folytatódott a tavasz. Elvileg mostnom (nem volt tiszta ruhám), rajzolnom (nem volt kész házi feladatom) kellett volna.

Ehelyett a barátaim írtak, hogy gyerünk a tengerpartra, és én nagy nehezen egy szóra.

A tengerpart itt nem egyszerű dolog.

Először is egy hatalmas öböl az egész. A túlparton iszonyú magas hegyek, rajta még hó. Aztán itt a tengerpart, ahol meleg van, kisebb sziklák, rajta emberek ücsörögnek, rögtönzött zenekarokkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Mögöttünk meg egymás hegyén-hátán a házak, közte zegzugos utcák, néhol ledöfve egy-egy minaret, ahonnan időnként beintul a müezzin elnyomva a sirályok károgását.

Plusz tea, kávé, kokorec, nargile (vízipipa), és az alábbi dal:
.

Amúgy hívtak angolt tanítani!

Az egyik helyi suli általános iskolásokat tanít, méghozzá egyéni módszerrel: játékos tanulás, idegenekkel beszélgetés, stb. És én lennék az egyik idegen. Örültem a kérésnek, de nem biztos, hogy menni fog, mert elég sűrű a program!

Annyira, hogy most azonnal fel is köszöntöm Anyát névnapja alkalmából! Boldog névnapot, Anya!!