Út İzmitbe

Miután kikeveredtünk Szófiából, kezdődött az igazi és szép Bulgária. Csinos dombok, kordék, csűrök, Marica folyó, egy-két kert, füves puszták. Már épp dícsérni készültem a rengeteg erőfeszítést, amivel vissza akart csalogatni az ország, mikor megérkeztünk a határhoz. Gyorsan tankoltunk egyet suttyomban a kicsivel olcsóbb bolgár benzinből, és nekifogtunk a határátlépésnek Törökországba.
Először is csak nekem volt vízumom, szüleimnek nem, de nem baj, mert három kapuval odébb árultak párat tizenöt euróért. Miután a vízumot beszereztük, a határőrrel rögtön szóba is elegyedtem, miután megtudta, hoy itt fogok tanulni. +1 barát: a határőr.
Aztán átmentünk még egy kapun, ahol a csomagvizsgálatra kültek minket. Nekem volt 2 táskám, meg egy kisebb, meg még egy, meg egy láda alma, meg szüleimé, meg egy táskányi kaja, meg még egy táskányi kaja,...... szóval tele csomagtartó.
A csomagvizsgáló láűtja, hogy magyarok vagyunk! Madzsarisztán......Attila......Hun Imparatorlugu.....tudom-e -kérdezi- kogy honnan származnak a magyarok?
Persze, hogy tudom (a varázsszót) : Ázsiából. Törökökkel egy családból. ......Még egy kis beszélgetés a közös történelemről, és nincs is csomagvizsgálat! +1 barát: a csomagellenőr.

Ezután jön a török autópálya.
Pontosan emlékszem, fél évvel ezelőtt itt jártunk egy buszos körutazáson. Megállította az egész buszt egy rendőr, majd jött valami aggyozás elől az idegenvezetőnkkel, Lóránttal. Ezután továbbmehettünk, majd Lóránt közölte velünk, hogy a rendőr nem gyorshajtásért büntettett meg minket, csak egy csomagnyi ebédet küld a pár száz méterrel odébb trafipaxozó kollégájának. Magyar turistabusz, bízunk bennük! Ezután pár száz méterrel odébb a rendőrkolléga megállította a buszt, átvette az idegenvezetőnktől az ebédet, majd további jó utat kívánt. Török-magyar, két jóbarát!

Mi is megérkeztünk az autópálya kapujához, ahol az útdíjat beszedő őr készségesen elmagyarázott nekünk mindent, miután elmeséltük, hogy mi járatban errefelé. +1 barát: az autópályaőr.

Ezután robogtunk is tovább Edirne, Tekirdag (Rodostó) és Lüleburgaz mellett Isztambul felé.
Ez egy más világ volt. Európa újra! Rendezett táj, lankák, néhol szikla, helyenként kis hangyabolynyi színes házak. És gigászi póznákon zászló...minden domb tetején.
Nincs szemét. Az út háromsávos és kifogástalan.
Plusz barátok mindenhol.

Isztambult megkerülve, átmentünk a Boszporusz felett. Tábla fogadott minket: Hosgeldiniz Asya'da: Isten hozott Ázsiába. Jó, nem?

Izmit felé mentünk, vagyis Ankara felé, de azza van Izmit. Kocaeli tartomány fővárosa, a régi Nikomédia, amit 1999ben teljesen tönkretett egy földrengés. Mancs kutya mentett.

Izmit előtt Hereke mellett mentünk el, ami híres a kézi szövésű szőnyegeiről. Itt írtam sms-t lakótársamnak, Kasiának, akinek ugyan vissza kell menni kis időre Lengyerloszágba, de ittmaradt, hogy segítsen nekem intézkedni.

Izmit nagyon szép. A Márvány-tenger egyik hatalmas öblét öleli körben, majd tovább terpeszkedik, felkapaszkodik a dombokra, inkább hegyekre, átbukik azokon, és felszakadozik a fenyvesek közt.

Majdnem továbbmentünk Ankarába. Desikerült lehajtani a tengettel párhuzamos autópályáról, és egyenesen irány bele a sűrűjébe. Emberek mindenhol, dudálás, forgalom, szűk, meredek, kanyargós utcák. A gps szerint mindjárt ott vagyunk a lakásnál. Nosza, megálltunk egy üres helyen. Rögtön odapattan egy srác, a parkolóőr, segít beállni. Magyarok! Kérdezzük tőle, ismeri-e a címet, ahol a lakásom van? Nem, de megkérdezi ettől-attól. Sajnos a rendszámunkat nem tudja beírni a gépébe, de fizessünk neki pár lírát és akkor ittmaradhat a kocsi, amíg megkeressük a helyet. Amúgy hol tanultam törökül, hunok, ázsia, Attila, egy család...stb. +1 barát: a parkolóőr srác. Megkínáljuk almával, elfogadja. Segít megkeresni a lakásomat, itt egy bolt, ő biztos tudja.
A boltos tudja, az a fehér ház ott balra, rögtön a nyüzsgő utcáról leágazó kis közben. Onnan kijön egy ember, ez lesz az. Felhívom Kasiát, a lakótársamat. Nem hiszi el, hogy megtaláltam a lakást, senki nem szokta megtalálni.
Bemegyünk.
Van egy nagy nappali, egy konyha, három szoba, fürdő, wc.
Itt lakik Kasia már fél éve, itt van a barátja is, ő palesztin, Ankarában tanul. És itt lakik Patricia, ő angolt tanít az egyetemen, Amerikából jött, két betűt hozott.

Szóval megérkeztem......ez elég száraz volt, tényszerű, nem annyira érdekes. De hangulatot is festek majd a következő bejegyzésben. Plusz elmesélem, mi történt ma, az első igazán itteni napomon, hogy fogadtak az egyetemen, mint egyetlen külföldi építészhallgatót a szakon, meg a dékánnal hogy fogtam kezet. És lesz szó hunokról, Attiláról, török-magyar barátságról, meg vízipipáról is. Pedig még csak tegnap jöttem.....