No, úgy alakult, hogy vasárnap gulyáslevest fogok főzni.
Az egyik török építész lány nemrég volt Mallorcán, ahol találkozott egy felvidéki magyar sráccal, aki főzött neki gulyást, és nagyon ízlett neki, úgyhogy megkérdezte, tudok-e én is főzni gulyást.
Hát hogyne.
Szóval Anyáék lediktálták a receptet. Már megvetem a hozzávalókat, kivéve a húst. Az majd vasárnap. Addig is edzek. Például azzal, hogy ma mosok.
Ez persze még folyamatban van, a végeredmény még nincs meg, de voltak telefonos és helyi segítségeim is, az amerikai csaj elmagyarázta a mosógép használatát. Kunyeráltam tőle némi mosószert is, amivel készségesen megvendégelt. Majd visszaült a gépe elé.
Tehát hivatalosan is megtettem az első lépéseket Magdi Anyussá válásomhoz. Mondjuk még nem takarítottam, bár ezzel nem vagyok egyedül a hérom éve itt lakó lakótársaim közt. Szóval nem is merek nekiállni.
Amúgy a gulyásra visszatérve, most esett le, mikor is magyaráztam a szó jelentését, hogy a gulyás a cowboy.
De az majd a vasárnapi poszt témája lesz.
Amúgy összebarátkoztam egy simitárussal [simit]. Ami nem más, mint egy kör alakú perec szezámmagba forgatva, pirítva. Kb kormánykerék nagyságú, 75 kurus, ami kevesebb, mint 100 ft, és mindenhol lehet kapni az utcán. (Tudjátok, hogy van a kormánykerék törökül? Tekerlek :D
Ma meg reggeliztem a barátaimmal a tegnap esti buli után egy kis büfében valami rántottaszerűséget rengeteg zöldséggel, kakukkfűvel, meg mindenfélével. Az a neve, hoyg menemen. Ezt csak azért írom, hogy eszem rendesen!
Tegnap megvolt az első igazi iskolai nap.
Először is műemlékfelmérés óra volt, ahol a teremben voltunk vagy ötvenen. Ez már meglepett. Aztán bejött két tanár, és közölték, hogy itt nem szabad késni. Ez is meglepő volt. majd elkezdtek beszélni törökül. Viszonylag értettem, sőt, mikor a világörökségről beszéltek, benyögtem egy török UNESCO védelem alatt álló helyet: Nemrut Dagi (Azt már nem tettem hozzá, hogy csak a Miniatürkben, vagyis egy vidámparkban láttam)
Ezután pedig felmérést készítettünk az osztályteremről. Nem volt rossz.
Aztán meg a tervezési tárgy jött: a három kis falucska főterét fogjuk tervezni, mindegyikre 4-4 hét lesz. Előadást is fogok tartani egy magyar térről. Szerintem az Erzsébet teret fogom választani. Plusz, a város2 tervemről is, mert kb ugyanazt fogjuk csinálni, úgyhogy mondták, hogy mutassam meg a városépítészet tervemet.
Azt már nem mertem mondani, hogy Város 4-ből konzulens is voltam. Majd csak ha jól sikerül a félév:D
Jah és tegnap este buliztunk. Csak hogy milyen helyek vannak a környéken.
Amit mi otthon Soho gyűjtőnéven hívunk az itt úgy néz ki:
Kezdtünk egy kávézóban, ahol társasozni, teázni, vízipipázni lehet (a pincérnőnek sok magyar barátja van.....Attila, Hunok).
Aztán elmentünk egy helyre, ahol olcsó kebabot lehet enni. Olyasmi, mint battán a Vérhas. Persze töménytelen saláta, kenyér, tea, ayran (sós joghurt hidegen, nagyon jó).
Aztán a pincér ajánlotta a rokonának a baklavaboltját, ahol ettünk baklavát, teát....stb.
És ezután jött a házibuli. Reggel meg a menemen a szomszédos Vérhas Büfében.
Magyarul bejártuk a várost, emberekkel találkoztunk, ettünk, játszottunk, ...... mediterrán.
Szóval magyarul: az egész város egy nagy Sohó. Ketchupos üvegekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése